Tényleg az erős forint a baj, vagy csak hozzászoktunk a gyenge forinthoz?

Van ez a mostani forintos sztori, amit szerintem kicsit túl egyszerűen szoktunk elmesélni. Amikor gyenge a forint, akkor mindenki panaszkodik, hogy drágább a nyaralás, drágább az import, drágább az elektronika, az autó, az energia, a külföldi alapanyag. Amikor meg erősödik a forint, akkor hirtelen jön a másik oldal: bajban vannak az exportőrök, mert ugyanaz az eurós bevétel kevesebb forintot ér.

És mindkettő igaz valamennyire. Csak szerintem a lényeg nem itt van.

A kérdés inkább az, hogy ha egy cég csak akkor tud normálisan működni, ha az árfolyam neki kedvez, akkor az mennyire erős cég valójában. Mert az erős forint lehet kellemetlen, sőt rövid távon nagyon is fájhat bizonyos vállalkozásoknak. De közben azt is megmutatja, hogy az elmúlt években mennyien építettek arra, hogy majd a gyenge forint elviszi a hátán az üzletet.

Mi történt az elmúlt tíz évben?

Ha nagyon leegyszerűsítem, 2015 körül még nagyjából 310 forint környékén beszéltünk egy euróról. Aztán évek alatt szépen lassan elindult felfelé az árfolyam: 320, 330, 350, 370, majd a nagy sokkok idején 400 fölé is ment. 2022 októberében volt olyan pillanat, amikor 430 forint fölé került az euró. Ez már nem kis mozgás volt, hanem konkrétan olyan szint, ahol a forintgyengülés mindenki életébe beépült.

Aztán most, 2026 közepére megint ott tartunk, hogy az euró 350 forint környékére is lejött. Ez elsőre jól hangzik annak, aki importál, külföldre utazik, euróban számolt terméket venne, vagy csak azt szeretné, hogy ne szálljon el minden ára. De annak a cégnek, amelyik euróban számláz külföldre, miközben a költségeinek nagy része forintban van, ez már fájhat. Ugyanaz a 100 ezer eurós bevétel 430-as árfolyamnál 43 millió forint, 350-es árfolyamnál 35 millió. Ez papíron 8 millió forint különbség, miközben lehet, hogy a bérek, bérleti díjak, adók, energia és egyéb költségek nem estek vissza ugyanígy.

Innen nézve érthető, hogy sok exportőr ideges. Csak közben nem szabad úgy tenni, mintha az lenne a normális gazdasági modell, hogy a forintnak mindig gyengének kell lennie, különben baj van.

A gyenge forint kényelmes drog volt

Szerintem az elmúlt évek egyik nagy tanulsága az, hogy a gyenge forint sok cégnél elfedett problémákat. Nem kellett annyira jó termék. Nem kellett annyira erős márka. Nem kellett annyira hatékony működés. Nem kellett annyira okos árazás. Nem kellett annyira profin devizakockázatot kezelni. Mert ha jött az eurós bevétel, és azt egyre magasabb forinton lehetett átváltani, akkor sok minden kijött matekban.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden magyar exportőr ügyetlen vagy kényelmes. Ez nagyon igazságtalan lenne. Rengeteg cég tényleg keményen dolgozik, alacsony árrésekkel, kiszámíthatatlan környezetben, sokszor sokkal nagyobb külföldi versenytársakkal szemben. De rendszerszinten mégis kialakult egy veszélyes gondolkodás: majd az olcsóbb munkaerő, az alacsonyabb költségszint és a gyengébb forint versenyképessé tesz minket.

Csakhogy ez nem igazi versenyképesség. Ez inkább árfolyamra épített túlélés.

Az igazi versenyképesség az lenne, ha a termék önmagában is kellene. Ha nem azért vennék meg, mert olcsóbb, hanem mert jobb, gyorsabb, megbízhatóbb, különlegesebb, rugalmasabb, okosabban csomagolt, jobb szolgáltatás van mögötte. Ha egy magyar cég tudna árat emelni akkor is, amikor a forint erősödik, mert a vevő nem csak az árcédulát nézi.

Na, ebből van kevés.

Miért lettünk ennyire árfolyamérzékenyek?

Azért, mert a magyar gazdaság több ponton is nagyon kitett lett az eurónak.

Egyrészt sok cég euróban ad el, de forintban fizet béreket és hazai költségeket. Ez exportoldalon jó, ha gyenge a forint, és rossz, ha erősödik.

Másrészt rengeteg mindent importálunk: energiát, gépet, alkatrészt, technológiát, alapanyagot. Ilyenkor a gyenge forint rögtön drágítja a működést és az életet. Tehát az egyik oldalon segítheti az exportőrt, a másik oldalon meg megemeli az ország költségszintjét.

Harmadrészt a magyar gazdaságban sokáig nem az volt a fő irány, hogy minél több magas hozzáadott értékű, saját fejlesztésű, erős márkájú termékünk legyen. Inkább sokszor az volt a modell, hogy legyünk összeszerelő, beszállító, költségben versenyző ország. Ez működhet egy darabig, de nagyon sérülékeny. Mert ha a bérköltségek nőnek, az energia drága, az árfolyam meg elmozdul rossz irányba, akkor hirtelen eltűnik az előny.

Negyedrészt az inflációs különbség is sokat számít. Ha itthon gyorsabban nőnek az árak és a bérek, mint a versenytárs országokban, akkor egy erősödő forint még jobban megnyomja azokat, akik külföldön versenyeznek. Mert a költség már magyar tempóban nőtt, a bevétel meg euróban adott, és átváltva kevesebb lesz.

De akkor baj az erős forint?

Nem önmagában baj.

Az erős forintnak vannak előnyei. Olcsóbb lehet az import. Kevésbé drágulhatnak a külföldről jövő termékek. Csökkenhet az inflációs nyomás. Könnyebb lehet tervezni azoknak, akik euróban vesznek alapanyagot vagy gépet. A háztartásoknak is jobb érzés, ha nem az van, hogy minden hónapban újabb történelmi mélyponton van a forint.

A baj ott kezdődik, ha az erős forint hirtelen leleplezi, hogy sok vállalkozás üzleti modellje valójában gyenge lábakon állt. Hogy nem volt fedezeti stratégia. Nem volt tartalék. Nem volt márkaépítés. Nem volt termelékenységjavítás. Nem volt technológiai ugrás. Nem volt olyan termékfejlesztés, amitől a vevő akkor is marad, ha 5-10 százalékkal drágábban kell adni.

Ilyenkor könnyű azt mondani, hogy "az erős forint tönkretesz minket". De lehet, hogy pontosabb lenne úgy mondani: "az erős forint megmutatta, hogy eddig a gyenge forint tartott minket víz felett".

A gyenge forinton sokan nyertek, csak nem biztos, hogy jól használták ki

A gyenge forint időszaka lehetett volna arra is jó, hogy a cégek megerősödjenek. A plusz árfolyamnyereséget vissza lehetett volna forgatni gépekbe, digitalizációba, jobb folyamatokba, termékfejlesztésbe, külpiaci márkaépítésbe, értékesítési hálózatba, saját szellemi tulajdonba.

Biztosan voltak, akik ezt megtették.

De sok helyen valószínűleg inkább az történt, hogy a gyenge forint adott egy kis levegőt, és ezt a levegőt nem szerkezetváltásra használták, hanem a régi működés fenntartására. Ez emberileg érthető, mert egy vállalkozó sokszor nem stratégiai tankönyvből él, hanem hónapról hónapra oldja meg a problémákat. Csak hosszabb távon ebből az lesz, hogy amikor az árfolyam már nem segít, akkor nincs mihez nyúlni.

És itt jön be az ország szintű probléma is. Ha egy gazdaság túl sokáig él abból, hogy olcsóbb, nem pedig abból, hogy jobb, akkor az árfolyamváltozás mindig pánikot okoz. Gyenge forintnál a lakosság és az importőrök szenvednek. Erős forintnál az exportőrök. Közben pedig nem jutunk el oda, hogy kevésbé függjünk ettől az egésztől.

Mi lenne a normális irány?

Szerintem nem az, hogy drukkoljunk a 430-as eurónak. Az nem nemzeti stratégia, hanem beletörődés.

A normális irány az lenne, hogy a cégek és az állam is elfogadja: tartósan nem lehet árfolyamtrükkből versenyképesnek lenni. Lehet, hogy rövid távon segít a gyengébb forint, de hosszú távon szétteríti az inflációt, bizonytalanná teszi a tervezést, és elaltatja a valódi fejlesztési kényszert.

A cégek oldalán több rugalmasság kellene: devizakockázat kezelése, több lábon álló piacok, jobb árazás, saját termék, erősebb márka, magasabb hozzáadott érték. Nem csak az, hogy "legyünk olcsóbbak, mint az osztrák vagy a német".

Az állam oldalán pedig kiszámíthatóbb gazdaságpolitika kellene, alacsonyabb inflációs környezet, jobb oktatás, stabilabb szabályok, kevesebb kapkodás, több valódi termelékenységjavítás. Mert a vállalkozások sem tudnak tartósan okosan tervezni, ha körülöttük minden évente új szabályok, új adók, új költségek és új politikai üzenetek szerint változik.

A végén nem az árfolyam a fő kérdés

Az erős forint most tényleg okozhat gondot a magyar gazdaság egy részének. Ezt nem érdemes letagadni. Vannak cégek, amelyeknek ez nagyon konkrét bevételkiesés. Főleg azoknak, akik euróban adnak el, de forintban fizetik a költségeiket, és nem tudják gyorsan átárazni a terméküket.

De szerintem a nagyobb kérdés nem az, hogy 350, 370 vagy 400 forint egy euró. Hanem az, hogy miért ennyire érzékeny erre az ország.

Ha egy gazdaság egészségesebb, akkor az árfolyamváltozás fájhat, de nem borít fel mindent. Ha viszont sok cég csak gyenge forint mellett tud kényelmesen nyereséges lenni, akkor ott nem az erős forint a betegség. Az csak a lázmérő.

És lehet, hogy most pont ez a kellemetlen része az egésznek: az erős forint nemcsak a bevételeket húzza le egyes cégeknél, hanem tükröt is tart. Megmutatja, ki épített valódi versenyképességet, és ki épített arra, hogy majd az árfolyam megoldja helyette.

Források

• MNB – Árfolyamok lekérdezése: https://www.mnb.hu/arfolyam-lekerdezes
• Portfolio – EUR/HUF árfolyamoldal: https://www.portfolio.hu/arfolyam/EURHUF/EUR-HUF
• Portfolio – "Sokkolja a magyar exportőröket a forint szárnyalása…": https://www.portfolio.hu/deviza/20260511/sokkolja-a-magyar-exportoroket-a-forint-szarnyalasa-mutatjuk-mibe-kapaszkodhatnak-most-835340
• Világgazdaság – "A túl erős forint veszélyezteti a magyar exportot": https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2026/06/forint-eros-export-sebestyen-geza
• Pénzcentrum – "Kiderült az erős forint és a belengetett euró sötét oldala…": https://www.penzcentrum.hu/gazdasag/20260511/kiderult-az-eros-forint-es-a-belengetett-euro-sotet-oldala-magyar-cegek-tomegeinek-erik-a-hidegzuhany-1198411
• G7 / Telex – Bod Péter Ákos: "Meddig tartanak ki a forint különös támaszai?": https://telex.hu/g7/penz/2025/12/10/eros-forint-arfolyam-euro-dollar-alapkamat-jegybank-befektetok